Reggeli ének
(1994, megzenésített vers)
Mindennap örömmel ébredek,
Jézussal új napnak örvendek.
Ő megsegít engem mindenkor,
Vele én nem félek semmikor.
Jézussal szebb lett az életem,
Van kihez mennem, ha fáj szívem.
Van, Aki hordozza terhemet,
Nem enged elveszni engemet.
Gyermekek, jöjjetek Őhozzá,
Gondokat bízzatok Őreá!
Nála van élet és boldogság,
Járjatok Ővele és megáld.
Nála van béke és biztonság,
Bízzatok Őbenne és megáld!
Isten nélkül
(1994)
A boldogság csak egy ideig tart,
Mert jön a rossz és tönkreteszi majd.
Így van, ha Istenre nem figyelsz:
Nem lesz nyugtod, nem lesz álmod,
Mindenki ellened lázad,
Szomorú és magányos leszel.
De van szabadulás!
Életed lehet még más!
Hagyd az Úrra minden útadat,
Bízzál Benne, békességet ad.
Ima az áldott Orvoshoz
(1995, megzenésített vers)
Beteg vagyok Úr Jézus, oly beteg vagyok!
Mindig fáj az én szívem, rettegve dobog.
De remélek, hisz Te ígérted,
Hogy megvigasztalsz,
megmentesz engem.
Boldogok, akik sírnak,
Mert ők megvigasztalódnak.
Gyenge vagyok Úr Jézus,
oly gyenge vagyok!
Mindig fél az én szívem, rettegve dobog.
De remélek, hiszen Te mondtad,
Hogy félelmektől megszabadítasz.
Az Úr az én reménységem,
Most már nincsen kitől félnem.
Apukám születésnapjára
(1995)
Szeretlek, s tudom, te is szeretsz nagyon.
Ha néha nem vagyok igen jó,
Te akkor is elfogadsz olyannak,
amilyen vagyok.
Kicsi koromtól gondoskodtál rólam,
szemeid szeretettel néztek felém.
Mindig a javamat akartad,
ami a legjobb, az legyen az enyém.
Sok dologra tanítottál, gondosan neveltél,
a rossztól féltettél s a jó útra vezettél.
Szerető szíved családodért dobogott,
gyakran, ó de sokszor értünk imádkozott.
Sok gondod, bajod van mivelünk,
mégis mindig itt vagy mellettünk.
Köszönöm az időt, amit velünk töltesz,
minden egyes percet, amit reánk szentelsz.
Áldalak mindenért, amit értünk tettél,
kérem Istent, adjon egészséget,
hogy még sokáig velünk legyél.
Mert szeretlek nagyon,
tiszta szívből, igazán,
hálát adok Istennek,
hogy pont te vagy az apukám.
Úr Jézus, drága Mesterem
(1996)
Úr Jézus, drága Mesterem,
taníts, hogy tudjak szüntelen
Tebenned teljes szívemből bízni,
Hozzád méltóan, szentül élni,
úgy, mint Isten gyermeke.
Nélküled életem céltalan lenne,
És útam Nélküled tévelygés lenne.
Add, Uram, hogy ne így legyen!
Úr Jézus, drága Mesterem,
mindig Te légy a szívemben.
Csak úgy tudok a jó úton járni,
a bűneimmel szembeszállni,
s legyőzni saját énemet.
Nélküled kudarcot vallok a harcban,
Nélküled megbukok a szolgálatban.
Add, Uram, hogy ne így legyen!
Ne félj!
(1997, ének)
Ne félj és ne rettegj,
veled van Istened, az Úr,
mindenütt, akármerre jársz!
Veled van éjszaka,
ha feltámad a vad vihar,
ne félj, Ő fogja két kezed!
Megőriz és szeret,
bízd Rá az egész életed,
Ő megbocsátja vétkedet.
Elküldte Szent Fiát,
ki érted halt a kereszten,
Jézusban bízz és ne félj hát!
Köszönet
(1998)
Köszönöm az elmúlt napot,
hogy túl vagyok rajta,
volt jó és rossz tapasztalat,
mindenféle fajta.
Érezhettem jóságodat
minden kis dologban,
felismertem védő kezed,
mely kímélt és segítkezett
gondban, rosszban.
Köszönöm…
Mikor hazatérek
(1998)
Mikor hazatérek otthonomba, Uram,
szívem megkönnyebbül,
felsóhajt boldogan.
Lehullnak a terhek két gyenge vállamról,
köszönet, háladal zeng az ajkamról.
Megköszönöm kegyelmedet,
mely utamon kisért,
hálát adok, magasztallak
minden áldott kincsért,
amit nekem megmutattál
drága Szent Igédből,
s megértettem én magam is, tapasztalatokból.
Újévi köszöntő
(1998)
Az 1999-es évben
Áldjon meg Téged az Úr mindenben.
Sok erőt, örömöt, egészséget adjon,
S az Úr Jézus a szívedben
mindig ott maradjon!
1999 szilvesztere
Az új évben el ne feledd:
Isten minden úton vezet.
Vigyázz, el ne engedd kezét,
mert úgy könnyen rossz útra térsz!
2000-től nem kell félned,
nem jön még a világ vége!
Ha nem várjuk, akkor jön majd,
így van írva Bibliánkban.
Aki hisz, az nem aggódik,
Úr Jézussal találkozik,
s ha Ő eljön, nagy öröm lesz,
mint ígérte, mindent úgy tesz:
Elviszi majd felhőkön át
elkészített menyasszonyát…
Emlékkönyvbe
(1999)
Az élet örömei sokszor jónak bizonyulnak,
de idővel rájössz – mind gyorsan elmúlnak.
Becsüld hát az el nem múló értékeket.
Ezek a hit, remény s a legnagyobb –
a szeretet.
Először Isten országát keresd,
minden egyéb majd megadatik neked.
Ha életedet Jézus Krisztusra bízod,
azt soha-soha meg nem bánod!
Kegyelem
(1999)
Kegyelmed nélkül, Uram,
én élni nem tudnék.
Bűneim tönkretennének
s bizonnyal elvesznék.
Ha Te nem jössz hozzám
bíztató szavaddal,
egyedül küszködöm
búval, bűntudattal…
Hozzád menni már nem merek,
Te oly szent, tiszta vagy!
Nem érdemlem meg, hogy megbocsáss,
mert az én bűnöm nagy.
Te mégis elém jössz
kezdeményező szeretettel,
gyógyító kezed megérint
s a bűnből kiemel…
Legyőzött félelem
(„terápiavers”, 2002)
Képemet már nem szégyelem,
fejem bátran felemelem…
Szemükbe nézek az embereknek,
nem baj, hogy sokszor kinevetnek.
Jézusom itt van mellettem,
félelmeim Ő elvette.
Ismeri jól hibáimat,
és mégis szeret, elfogad.
Mehetek Hozzá úgy, ahogy vagyok,
Nála oltalmat, új erőt kapok.
Testvéreimnek
(2002)
Köszönöm Uram a sok testvért.
Mellettem voltak, akármi ért.
Mióta a keskeny útra rátértem,
nagy-nagy családodnak én is tagja lettem.
Eleinte ezt teljesen nem értettem.
Mit jelent az Úrban testvérnek lenni?
Testvérek szeretik egymást, meg tudnak bocsátani…
Bajok között is összetartanak,
egymásra mindig számíthatnak.
Ha egy vigasztaló szó kell, vagy segítség,
elmehetek egy igazi testvérhez, ő meghallgatni mindig kész.
Mégis csak emberek ők – csalódhatsz néha,
de Istenedben, ki szeret és hűséges, Őbenne soha!
És ez az, ami összetartja a hívő testvéreket:
Egy közös Uruk van, ki maga a Szeretet.
Ő megsegít akkor is, ha köztünk komoly baj van,
problémáinkra a megoldást, ha kérjük, adja.
És újra öröm van, együtt Istent dicsérjük,
Benne bízunk, remélünk.
Testvérek… De jó, hogy vannak!
Ha meglankadsz, felemelnek, új reményt adnak.
Hálát adok minden velük töltött percért,
köszönöm, Uram a sok drága testvért!
Kiáltás
(„terápiavers”, 2004)
Kísért a múlt, a jelen, a jövő,
s ó Uram, megoldást nem látok.
Úgy élek, mintha homlokomon ott lenne egy bélyeg:
Megbélyegzett ember vagyok – mindenki látja,
ez számomra kész átok!
Szívemre ránehezedett a teher,
amit már alig bírok, kezd lesújtani.
Nem tudok egyebet tenni, Úr Jézus,
csak Tehozzád kiáltani!
Ha akarod, meggyógyíthatsz.
Egyedül úgy sem bírom tovább,
Veled pedig minden lehetséges,
a Te erőd mindenre elégséges.
Így hát leteszek a Te kezedbe mindent,
főleg saját gyarló személyem,
és bízom egyedül Benned –
- úgy sincs másban reményem.
Emberekben bízni lehet, de nem jó,
mert nincsenek mindig kéznél,
és nem tudnak mindent.
De számodra nincsen semmi,
amit nem tudnál megtenni.
(Csak olyat nem teszel meg nekem,
ami nem a javamat szolgálná.)
De a Te füled nem süket, ha imádkozom.
Meghallgatod minden kisebb-nagyobb panaszom.
Kéréseimre mindig adtál választ,
gyengeségemben Te nyújtottál támaszt.
Ezért Téged illet a hála, Úr Jézus, Néked köszönöm,
hogy e nehéz időszakban mégis volt sok örömöm!
Az ÚR kezében
(2004)
Súlyos napokban naplómban csak ennyi van:
„Itt az írás megint megszakadt…”
De tudom, Aki őriz, látja a könnyeim,
s hordoznak aggódó testvéreim, szüleim…
S az Orvos itt álll ágyam mellett s kérdezi:
„Akarsz-e gyógyulni?”
- Igem, én akarok, de egyedül nem tudok.
Csak Veled, drága Segítő,
mert csak Benned van elég erő.
Csak Neked mondom el bánatom,
meghallgatod panaszáradatom.
Kitörhet Előtted dühroham,
megérted Te azt, jó Uram.
S amikor sötét van, hosszú az éjszaka,
oly nagyon vágyódom én már haza!
Oda, hol nincs már sem könny, sem fájdalom,
ahol az Úr Jézust szemtől szembe láthatom.
De Ő így szól: „Ímé eljövök hamar!”
Te csak légy készen és szolgálj nékem!
Így gyógyulnak a fájó sebek,
hogyha Jézusra néznek a szemek.
Ha kezem az Ő kezébe teszem,
és onnan már soha ki nem veszem!
Tavasz
(2005)
Tavaszi virágok nyílnak a kertben,
új élet kezdődik a természetben.
Piros, sárga tulipánok
mind arról beszélnek:
Itt a tavasz, minden ébred,
vége a nyers, hideg télnek.
De szívünk is újat kezdhet,
elhagyhat régi bút, keservet,
növekedhet hitben,
megújulhat szeretetben…
Jézus
(2005)
Jézus, ó Te drága,
mily csodás a Te neved!
Uram, szívből áldalak,
mert engem is szeretsz.
Pedig szegény vagyok, bűnös nagyon,
szeretni engem nincs is okod.
De én tudom, mégis szeretsz,
tudom, élnem már érdemes.
Igen, lehet remélni, s mindent újra kezdeni.
Jézus, ó Te áldott, útamon Te vezess.
Uram, kérlek, légy mellettem,
akármerre megyek.
Mindig, ha a Sátán kisért,
Veled harcoljak a hitért.
Hogyha néha elfogy erőm,
Te légy Uram a Megmentőm.
Bízom Benned, nem félek már én,
hiszen tudom, velem maradsz akármi ér.
Október
(2006)
Az ősz könyörtelenül beköszöntött hozzánk.
Kertünkben színes levelek hullnak a fákról,
ám nyílnak még a pipacsok, őszi rózsák…
s hangzanak nóták az ember szájából.
Hová lett a nyár?
Elment s nem jön vissza már?
Elrepült a fecskékkel a távoli hazájukba;
maradtak a galambok, verebek…kár.
Jönnek a varjúk a mi tájunkba.
Egyre jobban fúj a szél, az utcákon „takarít”;
van, aki örül az őszi időnek,
van, akit elszomorít.
Az esős, sáros utcákon bús emberek járnak,
okot az örömre sehol nem találnak.
Istennek embere, állj meg egy pillanatra!
Ne gondolj mindig csak önmagadra,
Hisz neked mindig van okod örömre.
Lásd meg Urad csodáit, nyisd ki a szemed,
s jegyezd meg örökre: JÉZUSOD SZERET!
Nehéz helyzetben
(2007)
A sötét felhők egyre közelednek.
Szívemre ránehezednek a terhek,
Váratlan próbák, baj, betegség,
És egy nagyon nehéz veszteség.
Tudom, Isten kezéből jött mindez,
Az Ő tudta nélkül semmi sem ér minket.
De mégis nehéz elfogadni a valót,
S hirtelen nélkülözni a kedveset, a jót.
Körülöttem az emberek csüggednek,
Tőlem pedig várják, hogy erős legyek.
Erős? Nem! Azt tőlem hiába várjátok,
Erőt csak úgy kapok, ha az Úrhoz kiáltok.
Nem tőlem van az, hogy a bajt jól viselem,
Úr Jézus él bennem, békét ez ad nekem.
Békét akkor is, ha belül vérzik sebem,
Vigasztalást csak Nála talál szívem.
Dicsérem Őt, mert javamat munkálja,
Még ha most nem is értem, mi ezzel a célja.
A jövőt Rá bízom, nem aggodalmaskodom,
Hiányt nem szenvedek, mert Ő a Pásztorom.
Megajándékoz új örömökkel,
Körülvesz engem szeretettel.
Az Ő szeretete mindennél drágább,
Tudom, hogy engem sosem hagy árván!
Testvérem születésnapjára
(2007)
Bocsáss meg, kérlek,
azt, hogy sokszor bántlak Téged.
Pedig nagyon szeretlek,
gondolom, ezt tudod s érzed.
Örülök, hogy ilyan testvért
adott mellém Isten,
mert ezen a nagy világon
több ilyen kincs nincsen!
Kicsi koromtól
ismersz engem jól,
tanítasz, intesz, nevelsz a hitre:
hogy hogyan kövessem
az Úr Jézus lábnyomát,
arról nem csak elméletet
adsz, hanem egyben példát.
Elém élve, Rá mutatva
a leges-legfontosabbra:
hogy szolgálat legyen életem,
s Jézus legyen az első helyen.
Ezt a verset hosszabbra
már nem nyújtom,
sok beszédnek sok az alja –
- én is ezt állítom.
A végére egy gondolat maradt bennem:
KÖSZÖNÖM, amit értem tettél, s teszel!
Az első nagy szerelem
(2007)
Fáj a szívem, nagyon dobog,
Mert az XY-re gondolok.
Már régesrég belopódzott a szívembe,
S azóta csak egy gondolat bánt engemet:
Szeret vagy nem szeret?
Ó, ha tudná,
hogy én mennyit gondolok rá!
Isten látja az én szívem,
Milyen sokszor Elé viszem
Bánatomat, kétségemet,
S e nagy kérdést: vajon szeret?
Írtam én már néhány verset,
De még soha szerelmeset
Nem írtam, csak neki, mivel eddig ilyet nem éreztem.
Ha szerettem, mulandó volt, elsöpörte az idő szele.
Megmaradt a barát, testvér, de nem így van ez vele.
Évek óta tart már ez a nehéz „dolog”,
Néha szinte félek, hogy belebolondulok!
Csak Isten érti ezt, Ő ad ehhez elég erőt,
S ha nekem rendelte társul, felém irányítja őt
Egy dolgom van hátra – nincs más megoldás,
Csak a türelmes, csendes várakozás.
Tövis lennék sok - sok leány szemébe,
Hogyha én lennék az XY felesége!
Ritka eset ilyen fiú e mai világban,
Aki nem csak szép és kedves, de hisz is Jézus Krisztusban.
Hite nem csak beszédből áll,
Mert ő az Úr Jézusnak szolgál.
Ha az Úrtól csak egy dolgot kérhetnék,
Ilyen társat ó de nagyon szeretnék!
A múlt…
(2007)
A múltadat már nem tudod megváltoztatni,
de Isten az elrontott dolgokat
jóvá tudja tenni.
Amit te elrontottál, Ő azt kijavítja,
bűneidre soha többé
nem emlékszik vissza.
A tenger mélyébe veti azokat,
s örökre elfelejti, nem hánytorgatja…
Ezért Te se emlékezz vissza!
Dobd el a múltad,
hagyd meg csak a jót, ami épít,
ami élteti a lelked, s nyugtat.
Nóé
(2008, megzenésített vers)
Nóé istenfélő, igaz ember volt,
és megtette, amit Isten parancsolt.
Sokan gúnyolták, sokan csúfolták,
mégis építette tovább a bárkát.
És esett az eső 40 nap és 40 éjjel,
Nóé megmenekült mégis egész háznépével,
és nem felejtette el, hogy ki mentette meg,
oltárt épített hálából Istennek.
Mindezt Isten kegyelme végezte el,
kimondhatatlan nagy szeretetével.
Nagy bátorság az, hogy engedelmes vagy,
még ha az emberek mást is mondanak.
Szeretek valakit
(2008)
Szeretek valakit…így még sohasem szerettem.
Hogy megértjük egymást, hamar észrevettem.
Pár nap alatt beleszerettem!
Egymást szavak nélkül is értettük,
Gyakran találkozott tekintetünk.
Szemeztünk bátran, sokat szemeztünk,
Egymásra nevettünk…
Kereste társaságomat,
Értette humoromat.
Témánk volt számtalan,
Nem fecsegtünk hasztalan.
Elváltak útjaink, közénk állt a távolság,
Mégis volt folytatás, ért bár gond, támadás.
Énjeink támadása, a bűn mégis erős nagyon,
Megromlott valami végül egy napon.
Élet megrontója: hasztalan ábrándozás,
Félreértés, harag, bánat, sérelem, sírás…
Mennyire, de mennyire fájt!
Sok könnycsepp hullott le
az arcomon, az ő arcán,
semmi sem volt olyan ezekután,
mint annakelőtte.
Hiába, késő! Már nem javíthatok a helyzeten.
Siettem, erőltettem, türelmetlen voltam,
Következményekre sajnos, nem gondoltam.
Hogyan felejtselek el?
Hogyan parancsoljam meg szívemnek,
Hogy többé ne szeressen?!
Olyan jó volt együtt,
ilyet még sosem éreztem.
Hiányzol, nagyon fáj az, amit tettem…
Szilveszteri gondolatok
(2008)
Ismét eltelt egy év
s szívemben ott a kérdés:
Vajon a jövő év mit hoz?
Gond, aggodalom kínoz…
Vár rám sok munka, feladat,
s alkalmatlannak tartom magamat.
Gyarló, esendő, gyenge bűnös vagyok,
Uram, ezért most Eléd leroskadok.
Erőt, kegyelmet Tőled kérek,
már nem csüggedek, bízom, remélek.
„Előtted van minden kívánságom,
nincs rejtve Előled sóhajtásom.”
Még nyelvemen sincs a szó,
Te már tudod,
imáimat mindig meghallgatod.
„Előbb Isten elé kerül minden,
ami engem ér” - jól tudom,
ezért bármi jön – jó vagy rossz,
Tőled elfogadom.
Akik Istent szeretik, minden javukra válik.
Ha rosszat terveznek ellenem,
Te jóra fordítod, Istenem.
Még ellenségeimmel is kibékítesz,
számomra sok drága ajándékot készítesz.
Kezedbe teszem jövőm, sorsom,
Nálad jó helyen van, drága Jézusom!
Viszontlátásra
(2009)
Viszontlátásra régi természet,
legyen úrrá rajtad az enyészet!
Viszlát régi bűnös szokásaim,
lépjenek helyetekbe küzdő imáim!
Döntöttem – felveszem veletek a harcot,
Atyám számomra sok fegyvert adott.
Ellene állok a kísértőnek,
s elfut tőlem, hála Megmentőmnek.
Úr Jézus sokkal erősebb a bűntől,
megszabadít engem kegyelméből.
Kérem Őt szüntelen, Igéjébe kapaszkodom,
ima a fegyverem,
döntésemhez ragaszkodom!
Egy a biztos
(2009)
Egy a biztos: az Úr Jézus szeret engem,
Ebben sosem kételkedem.
Ezért én nyugodt szívvel
Rábízom egész életem.
Az Ő kezében jó helyen vagyok,
Jöhetnek harcok, gondok, bajok,
Nem félek, mert Ő velem van,
Megőriz minden utamban.
A szívem hálával van tele,
Szolgálni csak Őt akarom, járni mindig csak Vele,
Amíg csak lehet, amíg csak tudom.
Nem kényszerből, nem az emberek kedvéért,
Csupán az Ő nagy szeretetéért,
Melyet nekem is megmutatott,
Amikor értem is meghalt s feltámadott.
Van egy Király
(2009, ének)
Van egy király, Aki úgy uralkodik,
ahogy Isten akarja,
csak az Ő terve szerint.
Népének Ő a javát keresi,
igazságosak döntései.
Tudod-e már, ki ez a Király?
nincs ilyen több,
nincs Nála jobb!
Istennek Fia, az Úr Jézus Ő,
drága Megváltónk és Megmentőnk!
Meghallgatott imádság
(2009)
Nincsen attól nagyobb boldogság,
Mint a meghallgatott imádság.
Amikor bizalommal Jézushoz fordulok,
Neki mondom el kérésemet,
Másokért buzgón imádkozok,
Közbenjárok, mert szeretnek engemet.
Testvéreimet Elé viszem, Rá bízom,
Ő tudja, mi a jó nekik, én nem tudom.
Akit szeretek, szenved vagy beteg?
Nem félek, hanem az Úrhoz megyek!
Ő enyhülést ad betegágyán,
Szenvedésében nem hagyja árván!
Eltávolodott az Úrtól, kit szeretek?
Kérem Őt, hogy újra keresse meg,
Menjen feléje szeretetével,
Megbocsájtó, gyógyító kegyelmével.
És oly jó újra együtt örülni,
Hálát adni, mindent megköszönni!
S az ebben a legcsodálatosabb dolog,
Hogy nem érdemlem meg, amit kapok.
Mégis kapom, s nem keveset,
Elvárásaimnál sokkal többet.
Legyen ezért áldott az Úr Jézus neve,
S életem legyen iránta mindig hálával tele.
Hálából Neki akarok élni,
Cselekedeteimmel Őt dicsérni.
Nevére nem akarok szégyent hozni többé,
Legyen az első hely szívemben az Övé.
Akkor tudok győzni bűneim felett,
Magamtól nem megy, egyedül csak Vele!
Tudom, e kérésemet szintén meghallgatja,
De nekem is akarnom kell, másképpen nem adja.
Húsvéti fényben
(2009)
Köszönöm, Úr Jézus,
hogy megértetted velem
e húsvéti fényben
azt a fontos, lényeges tényt,
hogy nem mindegy, hogyan élek.
Hisz miattam haltál meg ott,
a Golgota keresztjén,
ezért most már kegyelemből
az én nevem is: keresztyén.
Születésnapos
(2009)
Drága Testvérem, Isten áldjon,
Ő erősítsen és formáljon!
Áldja meg kezed minden munkáját,
hallja meg ajkad buzgó imáját.
Szádba még sok dicsérő éneket adjon,
szívedben az Úr félelme ott maradjon.
Sok ember életében áldássá tegyen,
ahogyan mindeddig áldás voltál nekem.
Köszönöm az Úrnak, hálás az én szívem,
azért, hogy egy ilyen testvért adott nékem.
Késő (?) bűnbánat
(2009 májusa)
Istenem, Tehozzád kiáltok a mély veremből,
Nem tudok aludni nyomasztó vétkeimtől.
Igazán csak most értem, hogy mit jelent:
Bűnös vagyok, nem segít más, csak a kegyelem.
Nagyon mélyre süllyedtem, bevallom,
Megtagadtalak, mint Péter akkor ott az udvaron.
Nemcsak szavaimmal, viselkedésemmel is,
Egy hívő keresztyén így nem viselkedik!
Akit nagyon szeretek, pont azt bántottam,
Csalódást és mély sebeket okoztam.
Félek, hogy ezt sosem lehet jóvátenni,
Tetteim következményét örökre kell viselni.
Önző, hisztis, sértődékeny kényeztetett egyke,
Bántó, hazug csaló vagyok, s ráadásul büszke…
Megváltozni már jó néhányszor próbáltam,
De mindig csak kudarcot vallottam.
Harcba kell szállnom bűnös természetemmel,
Egyedül nincs esélyem, félelem fog el.
Úr Jézus, kérlek, Te harcolj velem,
Adj erőt, hitet, fogd erősen a kezem.
Segíts, hogy tudjak magamon uralkodni
És Hozzád méltóan, szépen viselkedni.
Köszönöm, hogy Neked mindent elmondhatok,
Hogy Te még így is szeretsz, amilyen vagyok.
Sok embert már elveszítettem saját hibámból,
Később bántott amit tettem, de akkor már késő volt.
A sebek lassan gyógyulnak, a nyomuk megmarad:
„Barátság egy gyenge kötél, amely könnyen elszakad,
Össze lehet kötni újra, de a csomó ott marad!”
Jó lenne, ha gondolkodnék, mielőtt megszólalok,
Érzelmeimen uralkodnék, mert nagy bajt okozhatok.
Lehet hogy az emberek nem fognak megbocsátani,
Vagy ha igen, nehéz számukra elfelejteni.
De Te, Uram, életedet adtad a Golgotán értem,
A tenger mélyébe dobtad minden undok vétkem.
Lelkem csak Nálad talál nyugalmat,
A te igéd most is reménységet ad:
Előtted kedves áldozat a töredelmes lélek,
Nem veted meg, Uram, a megtört, sebzett szívet.
Nem leszek néma
(2O11)
Két év elmúltával ismét tollat ragadok,
Hiszen mint tanítvány, néma nem maradhatok.
Van mit elmondanom, szívem csordultig tele,
Nem is tudom, hirtelen hogy kezdjek bele.
Nehéz volt a hosszú hallgatás időszaka,
Szívem megtelt fájdalommal, majdnem megszakadt.
Keserűség, csüggedés vett lakozást bennem,
Lázadtam emberek ellen, Isten ellen, minden ellen.
Pedig józan eszem helyesen állította:
Én vagyok az okozója ennek az állapotnak.
Belül mégis miértekkel voltam tele, s vádakkal,
Küszködtem heves érzelmekkel, haraggal…
Kívülre sokszor szépet mutattam,
S belül, mint a kukacos alma rothadtam.
De kit is sajnáltam? Nem a bűnömet, nem a másik embert,
A veszteség azért fájt, mert sérült az énem.
Érzékeny, mimóza nebántsvirág énem,
Ki túl sok teret foglal törékeny szívemben.
Pedig jól tudja: kisebbé kell lennem,
Neki – Jézusnak kell növekednie bennem!
Hagyni, hogy a sebeket Ő kötözze be,
Gyógyító Igéje költözzön szívembe,
Hozzá kiáltani, mint a zsoltáros – akár panasszal,
S végül megnyugodni Benne, Tőle való vigasszal.
Neki teszem fel égető kérdéseimet,
S ha nincs mindjárt válasz, Tőle kapom a türelmet.
Nem az idő gyógyít, ahogy a világ mondja, hiszi.
Az nem old meg semmit, a sebet feltörik
Gyakran az emlékek, az álmok s kezdődik újra a hiszti…
Csak Isten megbocsátó kegyelme, mellyel lehajol hozzám,
Törli le a könnyet, újra mosolyra deríti orcám.
Türelme, mellyel keres, szólítgat újra meg újra,
Szeretete az egyetlen gyógyír a fájdalomra!
Ha visszanézek az elmúlt évre, hónapokra,
Egyre több bennem a köszönet, a hála iránta.
Ahogy megőrzött, testi-lelki épségben minden ellenére,
Munkámat, életemet áldása kísérte.
Legyen áldott az Ő neve mindörökre érte!
Betánia
(2011)
Csak vándor vagyok itt a földön,
nincs maradandó lakásom,
csupán egy átmeneti, romlandó szállásom,
mit tönkretehet robbanás, vízözön...
Mégis van itt egy kedves helyem,
ahová mindig örömmel megyek.
Mint egy kis Mennyország-darabka,
hiszem, hogy maga Isten adta.
Mint az Úr Jézusnak Betánia,
ahol mindig meg lehetett szállnia,
s szolgálta Márta, hallgatta Lázár, Mária...
Egyszerű épület, luxus nincs benne,
nem ötcsillagos szálloda,
nincs körülvéve gyönyörű környezettel,
nem a külseje a csoda.
Ennek a háznak van egy Gazdája,
s a Gazdának egy hűséges szolgája,
ki a vendégeket mindig tárt karokkal várja,
gyógyító Igével táplálja.
Életével is Úr Jézusra mutat,
a fáradt vándoroknak mutatja az utat.
A tiszta Igét hirdeti, nem kertel,
nem törődik azzal, mit szól a sok ember.
Családja is vele együtt szolgálja az Urat,
sok embernek örömöt ad, példát mutat.
Közelről, messziről érkeznek ide betegek,
lelki-testi szükséget szenvedők,
de haza már másképpen mennek ők!
Viszik az Igét, az Úr Jézust a szívükben,
és ha csak egy kis igemag is,
később gyümölcsöt terem.
Én is rengeteg kincset kaptam itt,
mit máshol nem tudnak megadni,
pénzen nem lehet megvenni -
- a Mennyország drága kincseit.